Tegnapelőtt megint magyar óra volt, és persze Gus megint rákezdte hogy játsszunk valamit. Most azonban akasztófázni akart. Jó, belementem, daemonnal játszani azért még mindig jobb mint hallgatni a tanár unalmas és ráadásul a tananyaghoz kicsit se kapcsolódó szövegelését. Gus utasított, hogy rajzoljak le hat vonalat, mert hat betűs a szó. Gyorsan kiszámoltam, és rájöttem, hogy a 'daemon' szó simán kijön belőle. Kérdem: Daemon? Gus: Találd ki! Úgyhogy olyan 3 betűig még benne voltam a játékban, de aztán meguntam és beírtam a szót. Persze neki nem tetszett, de ez van, addig is játszottam vele. Akkor amőbázni is akart, de arról sikerült rövid úton lebeszélnem. Végül kitalált egy olyan játékot, ami nekem is tetszett. Kör alakban felírtam a 'jó' és a 'rossz' szavakat (arra vonatkozott hogy jó lélek, rossz lélek, csak így eszembe jutott, azért írtam) és mondtam hogy mondjon egy számot. Azt mondta, hogy hat, mire kértem másikat, mert a hatost már unom. Lett a négy. Elkezdtem számolgatni, a végén egy darab 'jó' felirat maradt. Később megcsináltuk ugyanezt, és szintén a 'jó' jött ki. Úgyhogy azért elvoltunk.
Reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy pillanatnyi áramszünet miatt minden sípol meg recseg, stb. Nézem a függönyt, hm, ez ilyenkor sötétebb szokott lenni. Odamegyek (kiszálltam a takaró alól, már ez nem tetszett, jó hideg volt a szobámban) kihúzom a függönyt és elkezdek boldogan sikítozni. Minden csupa fehér volt!!! Leesett a hó! Azt se tudtam, hova legyen örömömben. Igaz, azóta nem mentem ki, Gusnak nem sikerült kiűznie, mert amint ki akarnék menni, eszembe jut hogy fel kéne jól öltözni meg milyen rossz átázva bejönni és nehezen ráncigálni lefelé a ruhákat amik hidegen tapadnak rám... brr! Úgyhogy egyelőre bentről barátkozom a téllel, illetve egyelőre csak a hóval, mert november van. Azért tavaly nem esett le ilyen korán a hó. És még mindig megvan, pedig süt a nap!
Este:
Látási-project további meneteléről nem is beszéltem. Kezdem unni. Nehéz csinálni, az eredmény pedig silány. Csak körvonalakat látok, mozgásban, és csak a szemem sarkából, szóval e téren nem nagyon haladtam. Azért nem adom fel, mert eddig ez a legjobb eredmény, amit valaha elértem. Mikor fogom már látni? Öreg nyanya leszek a halálos ágyamon addigra. Jó, ennyire (talán) nem drasztikus a helyzet, de akkor is! Akit csak ismerek, még ha később kezdte is, mint én, látja a daemonát! Csak én szívok itt... Úgyhogy most kicsit rákapcsolok a projectre, hátha valami olyasféle haladást elérek mint anno a nagyképernyős színes tv.
